HÍREK

Igaz a támogatás összege igen kevésnek mutatkozott ahhoz, hogy legalább 20 gyermeket teljes ellátással egy hétig táboroztatni tudjunk, de én mint a többiek egyhangú döntése által kijelölt táborvezető, úgy gondoltam, hogy a Jó Isten segítségével sikerül annyi adományt gyűjteni, hogy ezt a hetet biztosítani tudjuk a gyerekeknek. Az előkészületek elején, első lépésként a templomainkban kezdtük el hirdetni az adománygyűjtésünket. Néhány nap múlva megkeresett egy hölgy, F. Katalin, aki Floridából hazalátogatván a Szentmisén hallotta hirdetésünket és felajánlotta támogatását a rászoruló gyermekek számára. Az adomány amelyet átnyújtott, 70.000 Ft volt, tehát ennek az összegnek köszönhetően megduplázódott a tábor anyagi fedezete. Sőt, még azon a napon, plusz 15 000 Ft adományt kaptunk. Az isteni Gondviselés ezt követően egyre több testvérünket terelte hozzánk, akik legtöbben nagy összegű anyagi és egyéb adományaikkal, segítségükkel járultak hozzá a gyerekek ellátásához.
A táborunk helyszíne Kecskés Attila plébános atya jóváhagyásával, a jobbágyi plébánia épülete lett. A gyerekek létszáma 20 fővel indult, korukat tekintve 5-19 éves korig. Közülük ketten a Magyar Szentek Római Katolikus Óvoda, nyolcan pedig a Magyar Szentek Római Katolikus Iskola diákjaiként vettek részt. A többi gyermek az állami iskolák hittanos növendékei voltak. Ezek a gyerekek, Egyházközségeink, nagycsaládos, vagy épp hátrányos helyzetű családjainak gyermekei voltak, akik nyaranta sajnos nem jutnak el táborokba, kirándulásokra, főleg az anyagi feltétel hiánya miatt. Éppen ezért, Karitász csoportunk, igyekezett ilyen helyzetű gyerekeket meghívni erre az egy hétre, hogy ez a nyár kicsit szebb lehessen a számukra, hiszen ebben a táborban való részvételük számukra nem volt anyagi feltételű.

A táborunk első napján, a gyerekek megérkezését követően, köszöntöttük őket, majd bemutatkozásra került sor, főleg, hogy voltak olyan gyerkőcök, akik még nem ismerték egymást. Ezt követően megtekintettük közösen a plébánia elosztását, mit, hol találunk. Mindannyiunk örömére egész héten velünk volt Bezák Tamás káplán atya is, aki amellett, hogy jelenlétével gazdagította a közösségünket, az Ő lelki vezetésével közösen imádkozhattuk a reggeli és esti imákat, valamint az étkezések előtti és utáni asztali Áldásokat is.

Mivel a táborunk az Apostolok tábora nevet kapta, ezért a résztvevő gyerekek „tanítványok” lettek. Mindenki feladatul kapta, hogy válasszon magának egy apostol nevet, akinek a bőrébe szívesen belebújna a tábor ideje alatt. Ezek a nevek a nyakba akasztós névtáblákra is rákerültek. Ezután kiválasztódott két „csapatkapitány”, akik emberhalász módra, „kihalászták” a csapattagjaikat. Utána következett a csapatnév választás, amelyet az immár egy-egy csapat tagjai közösen döntöttek el. Így született meg a két csapatnév:

az - Emmauszi tanítványok és a - Megáldott gyermekek.

Ezen nevek kiválasztásához első lépésként a gyerekek, azonnal a Szentírást vették kezükbe.

A nap hátralevő részében mindkét csapat csatakiáltás jellegű könyörgést írt, amelyet a közös gyakorlást követően csapatonként adtak elő. Zsűrizett a tábor felnőtt „kara”, akik döntetlenre szavazták meg az előadásokat, hiszen mindkét csapat gyerkőcei, igazán kreatívan találta meg a Szentírásban azt a részt, amit Magukénak akartak tudni a nevük alatt, amit aztán valami hihetetlen nagy erővel nyomatékosítva, közösen zengve adtak elő. A kicsik különösen hallhatóak voltak.

Mivel az egyik táborozó gyermek még a tábor előtt nagy kartonra megrajzolta „Az Utolsó vacsora”, A Jeruzsálem kapuját jelképező, valamint a „Getsemani kert” jelképes mozzanatait, így ezzel feladatot is kaptak a gyerekek, hiszen ezek kiszínezése rájuk várt, az ő elgondolásuk alapján.

A következő napunk a Pásztó Város Önkormányzat, azon belül Sisák Imre polgármester úr támogatásának, felajánlásának köszönhetően a pásztói strandon telt el, ahová ingyenes belépést biztosítottak nekünk. A táborunk résztvevője volt négy napig két diákmunkás is, V. Zsófi és Sz. Tamás, akik úszómester vizsgával a hátuk mögött, sikeresen megtanították úszni egy nap alatt, a táborozó gyermekeink közül F. Alexát. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, az ebédünket pedig részben adomány támogatásával biztosította az Ózon Étterem, pizza formájában.

A harmadik nap reggelén B. Betti, akitől oly sok nagylelkű adományt kaptunk a táborunkhoz, meglepett bennünket egy-egy kitűzővel. A gyerekeknek személyre szóló volt, saját névvel ellátva, a felnőtteknek pedig Karitász logós, a tábor helyét, idejét megjelölő formátummal. Ezzel egyfajta egységet szimbolizált a tábor csapata. Így indultunk a gyöngyösi állatkertbe, ahol a gyerekeknek lehetőségük nyílt az állatok simogatására is. Onnan pedig indultunk tovább a Mátra Kisvasúttal egészen Mátrafüredig, ahol belátogattunk a BOB pályára is. Itt párokba rendeződve, 2 személyes kocsikkal róttuk a pálya szakaszait. A pályát elhagyva tovább indultunk a sástói kilátóhoz , amelynek tetejére érve, a bennünket körülvevő csodálatos Mátra tájképe tárult elénk. Ez a nap is élményekben gazdagon telt el.

A csütörtöki nap a lelki nap lett. Amikor is ellátogattunk Mátraverebély-Szentkútra. A templomba betérve, Tamás atya a templomról egy igen gazdag előadást tartott nekünk, amit a Szentkúti Szűzanya kegyszobor és a főoltár előtt egy közös imával zártunk. A közös ebéd elfogyasztása után a „kis csapat” elindult fel a hegyre, a Remetebarlanghoz. A táj szépségét megcsodálva, visszaindultunk és kis pihenőt követően buszra szállva visszautaztunk a táborba. A visszatérés után, egy finom jégkrém elfogyasztását követően, Tamás atya vezetésével elindultunk egy újabb kis túrára a jobbágyi kőbányához és forráshoz. Ez a nap is amellett, hogy lelki nap volt, sok-sok vidámsággal, nevetéssel és élménnyel gazdagon telt el.

Pénteken vendégeket is fogattunk, először Kaposváriné Marika tartott hittan tartalmú bábelőadást a gyerekeknek. Majd meglátogatott bennünket J. Henike, akivel a gyerekek szituációs játékot játszottak, más néven Beugrót, mellyel a kreativitás és a szókincs fejlesztése részesült előnyben. Ezt a játékot a gyerekek kifejezetten élvezték. A napba belefért egy kis kézművesség, de a délutáni szabad program, a foci, a ping – pong és csocsóverseny sem maradt el. Este pedig közösen kicsik és nagyok átmentünk a templomba a péntek esti Szentmisére, amely Szentmisét lélekben mindannyian felajánlottuk a táborunkért, családjainkért.

Szombaton elkészültek a nagy kartonra rajzolt képek színezései, festései. A héten bármikor, bárki odaülhetett a készülő képek elé és ahogy gondolta színezhette, festhette a rajzokat, amely közös munka eredménye fantasztikusan jóra sikeredett. Majd meglepetésként B. Bettinek segítőnknek, a tőle kapott sok szeretetéért cserébe, mindenki ajándékkészítésbe fogott, hogy megköszönjük Neki a tőle kapott sok-sok szeretetet és támogatást. Az ajándékainkat az esti vacsora után adtunk át neki. Az isteni gondviselés itt is működött, hiszen másnap megtudtuk, hogy az ajándékaink átadásának napján épp születésnapja volt, amiről egyikünk sem tudott. Így a tőlünk kapott szeretet még nagyobb meglepetés volt a számára.

A szombati nap folyamán a fiúk tábortüzet is raktak, amelyet az esti vacsorát követően közösen gyújtottunk meg. A tűz körül a tábor utolsó estéjét záró hangulat, J. Emőke segítségével vidámra és mókásra sikeredett. Még ezen az estén szívből megköszöntem a gyerekeknek, azt a példamutató összetartást és szeretetet, amelyet egész héten tapasztalhattunk, kaphattunk tőlük. Ez az önzetlen szeretet a szavaikban, a tetteikben, az öleléseikben is mind-mind megnyilvánult. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy a gyerekek között olyan szeretet és barátság alakult ki ezen néhány nap alatt, ami biztos, hogy a jövőben is folytatódni fog.

Miután átadásra kerültek a táborunk emlékét szimbolizáló nyakba akasztós kerámia érmék, Hálát adtam a Jó Istennek ezekért a gyerekekért, és minden nagylelkű adományozóért, akikért és akik által ez a tábor megvalósulhatott.

Újra felkelt a nap és eljött a vasárnap is, a táborunk zárónapja, amelyet a délelőtti szentmisével szenteltük meg, Hálát adva Istennek minden Gondviseléséért,Kegyelméért, amelyeket a héten kaptunk Tőle. Ezt követte a tábort záró közös nagy ünnepi ebéd, amelyen mindannyiunk nagy örömére Kecskés Attila plébános atya is részt tudott venni. Az atyák áldásával és a Jó Istennek Hálát adva zártuk be magunk mögött a tábor kapuját, mindannyian bízva abban, hogy egy év múlva újra találkozunk.

Tariné H. Piroska táborvezető

Pásztó, 2014. 07. 25.