HÍREK

József atya a karitász önkénteseknek szóló prédikációjában kiemelte, hogy fontos megtisztítani magunkat, hogy alkalmasak legyünk a szeretet továbbadására. Jézus "apró pénzre váltotta" a Teremtő Isten szeretetét. Vegyünk részt ebben a teremtő munkában - teremtsünk hát mi is - még pedig szeretetből!"

A szentmisét követően Fieszl Csaba - a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatója köszöntötte a résztvevőket; majd képes beszámolóval mutatta be a 2018-as év eseményeit és eredményeit. Továbbá megköszönte a karitász önkéntesek fáradhatatlan és önzetlen szolgálatát.

A lelkigyakorlatot Szíjártó László – a Veszprémi Egyházmegyei Karitász igazgatója tartotta, aki Mária és Márta történetét állította a középpontba.

Bevezetőjében bemutatta a főszereplőket, majd elmondta, hogy valószínűleg Mártát és Máriát váratlanul érte Jézus látogatása.

A háziasszonyok általában tisztességesen előkészülnek a vendég fogadására, hogy amikorra megérkeznek – minden rendben legyen. Itt azonban más volt a helyzet. Márta azonnal elkezd sürögni-forogni a konyhában, hiszen egyszerre sokan érkeztek, sok embert kell ellátni. Mária pedig látszólag nem tesz semmit. Egyszerűen odaül Jézus mellé és hallgatja. Egy idő után Márta felrója ezt a testvérének és kéri: „Szólj már neki Jézus…. Én itt egyedül megszakadok, ő meg csak ott ül.”

Karitászos szemmel nézve azt is mondhatnánk =  az apostolok, akik váratlanul jönnek. Nálunk a rászorulók jönnek bejelentés nélkül. Nem mindegy hogy fogadjuk őket.

Érdekes a történet folytatása – Jézus válasza: „ Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges.”

Hogy mondhat ilyet Jézus? Azt aki mindent megtesz az ő kedvéért, kényelmééért, azt ledöngöli, aki pedig látszólag nem tesz semmit, azt meg dicséri?.....

Jézus nem azt akarja mondani, hogy ne csináljunk semmit. Hol keressük az igazságot? Jézus – nekünk embereknek ezzel azt üzeni, akik sok mindennel foglalkozunk a nap során, de legyen egy időpont, amikor megállunk és önmagunkra és Istenre figyelünk. Jézus azt akarja mondani, hogy fontos, hogy ellássunk benneteket, de én most vagyok itt nálatok. Rám figyeljetek – mi a szándékom, mi az Isten akarata. A MOST a fontos.

Nyilvánvalóan fontos az életünkben, hogy legyen egy olyan pont, amikor csak magunkra akarunk figyelni – pl. lefekvés előtt; vagy ilyen egy nagyböjti lelkigyakorlat, amikor odaülök az Úr lábához és hallgatok.

Más szempontból – a karitászosok szempontjából (nem akarok senkit megsérteni), de mi karitászosok, önkéntesek mennyi mindennel foglalkozunk az év során. Kézzel fogható módon - ez kell. Ez a kötelességünk, szolgálatunk része. Ilyenkor Márták vagyunk; de nemcsak Mártának kell lennünk, Máriának is kell lennünk!

Kell az az idő amikor látszólag nem teszünk semmit. Mikor lehetünk és hogyan lehetünk Máriák? Vesszük a fáradságot és elmegyünk a kórházba vagy idős betegekhez. Látszólag nem csináltunk semmit. Lehet, hogy már tudjuk pontosan, hogy mit fog mondani százegyedszer is. De ha kész vagyok arra, hogy kettőszáztizedszer is meghallgassam ugyanazt, akkor én Mária vagyok. Gyakorlatban nagyon fontos ez. Rá figyelünk, időt fordítva rá. Neki ez azt üzeni: valakinek még fontos; valakinek még számít. Ha megszorítom a kezét, rajtam keresztül Isten az - aki jelen van.

Virágvasárnap előnapján vagyunk.

Kispapként a szemináriumban a spirituális atya egyik alkalommal egy szentképet hozott az egyik punktára (elmélkedésre), mely a keresztet ábrázolta – Krisztus keresztre feszítve. Jézusnak azonban hiányoztak a kezei és a lábai. A képnek az volt az üzenete: TE légy az én kezem és te légy az én lábam. Mi vagyunk Jézus meghosszabbított keze és lába. Egy baráti kézfogással ha tudok vigasztalni, akkor az nem az én kezem, hanem a Názáreti Jézus keze. Rajtam keresztül érzi meg Isten végtelen irgalmát és szeretetét. Bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy aki előttünk áll – mire van rászorulva. Nemcsak ruhára, ennivalóra…

Sok embertársunknak meg van mindene, de hiányzik az életéből a szeretet. Nem könnyű eldönteni hogyan segítsek.

Ehhez kérjük a Szentlélek segítségét, hogy

- mikor kell Máriának és mikor kell Mártának lenni

- mikor kell gyűjteni és osztani és

- mikor kell hallgatni.

Az imádságon keresztül ne csak külsődleges módon végezzük a szolgálatot! Kell biztos háttér, személyes kapcsolat az élő Istennel, a Teremtővel.

Nagyon fontos, hogy közösségekbe, plébániához kapcsolódva tudjunk közösen imádkozni is. Egymásért, önmagunkért, csoportunkért és azokért akiken segíteni akarunk.

Miért fontos az imádság? Köszönetet mondunk az Istennek – a képviselő testületért, a ministránsokért, a karitászcsoport tagjainak is a sok szolgálatért, de a Rózsafűzéreseknek is, mert övék a legfontosabb szolgálat. Az alapot adják.

Ahhoz, hogy mindenki jól végezze a szolgálatát kell az imádság, amely ösztönöz a jó megtételére, hogy az összhang meglegyen az életünkben.

Legyünk Márták, de lehessünk Máriák is. Ha így teszünk azokért, akikre odafigyelünk, boldogabbak lesznek.

László atya befejező gondolatként egy sváb származású családról mesélt, akiktől a háború alatt mindenüket elvettek. Az édesanya így tanította gyermekeit amikor már mindenük elveszett: Jegyezzétek meg: ha semmitek sincs – akkor sem bántsátok egymást.

A kudarcainkból az a Jézus segítsen fel, aki 3-szor is elesett, de mindig felállt. Nagyon sok szépet és jó tehetünk, ha hordozzuk saját és egymás keresztjét.

Végül László atya szép nagyhetet és jó egészséget kívánt minden karitász önkéntesnek.

A templom mellékoltárainál Teréz anya lelkiségét, életét és üzenetét bemutató képsorozat volt megtekinthető a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata jóvoltából.

A Galamb utcai oktatási központban dr. Beer Miklós püspök atya is meglátogatta a legrászorultabbakat támogatókat, majd a Székesegyház előtt csoportkép készült.

A lelki nap délutáni része a 14 órakor kezdődő városi keresztúthoz kapcsolódott. Az Egyházmegyei Múzeumtól egészen a Hétkápolnáig kísértük el imádkozva-énekelve Krisztus Keresztjét.

Köszönjük minden karitász önkéntesünk lelki napon való részvételét.

Áldott húsvétot!