HÍREK

Egy lelkes fiatalember hívta fel a figyelmünket egy mélyszegénységben élő házaspárra, aki rendszeresen felkeresi és támogatja őket élelmiszerrel, gyógyszerrel, kétkezi munkával stb. Tibor gyakori látogatásai alkalmával elgondolkodott, hogy mennyivel könnyebb lenne az életük, ha lenne áramuk.  Felvette a kapcsolatot a Ceglédi Karitászcsoporttal és együtt utána jártak, hogy a villanyszolgáltató milyen feltételekkel teljesítené a villanybekötést. Amikor megkapták a hivatalos dokumentumokat elkeseredtek, mert a papíron a végösszeg 745.490 Ft volt.

Akik segíteni akarnak nem adják fel olyan könnyen.

Más megoldásban kezdtek el gondolkodni. Így jutottak arra az álláspontra, hogy egy aggregátor segítségével legalább világítást tudnának vinni a kicsiny házba, amivel nagymértékben  segítenék a két ember mindennapjait.

A várostól távol eső házikó egy mezőgazdasági terület közepén áll, napraforgó és kukoricatábla veszi körül.  János és Erzsébet lakik benne immár 15 éve.

Erzsébet már várt minket, bár zavarban volt szegényes portája miatt. Férjével mindketten tanyán nőttek fel. Számukra természetes a nehéz fizikai munka, az egyszerű körülmények és a nem ritka nélkülözés.  Erzsébet nem messze lakott innen, János Újszilváson élt - Cegléden ismerkedtek meg.

Nekünk "látogatóknak" nagyon idegen ez a világ. Mint egy időutazás. Több mint száz éve épült kicsi vályogház, földes padlóval,  kevés ablakkal, réges-régi ajtóval, fúrt kúttal. Vezetékes víz, csatorna, villany nincs. A ház körül szamóca, őszibarack, sóska, spenót, hagyma, sárgarépa, paprika, krumpli és különböző zöldségek teremnek. A langyos szélben az udvaron álló óriási fák lengedeznek. Lábunk elé kiscicák "gurulnak";  a házilag készített ketrecben tyúkanyó és apró csibéi csipognak. A két morc házőrző minden lépésünket figyeli. Valami megfoghatatlan nyugalom helye ez, ahol úgy tűnik nincs miért kapkodni, rohanni. Elgondolkodunk hogyan tudnak itt élni a mai világban? Hogyan telnek a mindennapjaik?

Erzsébet: Minden reggel a jószágok az elsők. Férjem minden harmadik nap dolgozik, de ha elmegy,    akkor csak késő este ér haza. Nekem nincs bejelentett munkahelyem, de minden munkát elvállalok. Kerti munkákat, gyümölcsszedést, takarítást, bevásárlást, de ha kell meszelek is. A városban sokan ismernek és igyekszem mindenkinek megfelelni.

Kenyérért egy héten egyszer megyek, mindig csak annyit főzök, ami az nap elfogy, mert hűtő nélkül nem tudom tárolni.

A házunk és a város között 6 km a távolság. Rengeteget gyalogolok és van olyan nap, hogy ezt a távot többször is meg kell járnom, de már megszoktam. Csirkéket nevelünk, így tojásunk is mindig van.

A kútból húzzuk fel a vizet úgy locsolunk, ha nagy a szárazság és szintén a kútból húzott vízzel                - kézzel mosok. Ez azért nagyon nehéz, de hozzá vagyok szokva a munkához. Rendszeresen    kell kaszálnunk is, mert a gaz és a fű eső után gyorsan nő.

A házunknak nincs alapja, de igyekszünk rendben tartani. Belül elég sötét, de ha eljön az öcsém kimeszelünk, így világosabb lesz. A festéshez szükséges meszet meg tudtuk venni a konyhára, a szobára és a kis kamrára.

Az aggregátort biztosan segítenek beüzemelni és megtanuljuk, hogyan kell használni.

Erzsébet egyszerűsége, szerénysége, szorgalmas munkája nehéz körülményeik ellenére is példa értékű. Nincs benne nagyravágyás. Mosolyogva dolgozik és férjével igyekeznek megélni abból amijük van és ahogyan tudnak.

PKA