HÍREK

Az idézetek Sebestyén Péter plébánosnak, a marosvásárhelyi Szent Imre plébánia lelkipásztorának könyveiből, rádiós jegyzeteiből, internetes weboldaláról valók. Az atya, akit Erdélyben csak Péterpáterként emlegetnek, Csíkszépvízen nevelkedett két fiútestvérével, édesapja bányában dolgozott, édesanyja kántorként, harangozóként, sekrestyésként szolgált az Egyházban. Gyermekkorától meghatározó volt számára az a „templomos környezet”, a népi kultúra, a faluban tapasztalt közösségi élet, amely a színtiszta katolikus települést mindig is jellemezte, mondja, majd hozzáfűzi: Nem is lehetett ez másként, a csíksomlyói Szűzanyától alig tíz kilométerre. Megérintette az egyházi ünnepek szépsége, a közös imádság, éneklés és a humor, amely hozzátartozott, s hozzátartozik ma is a székely emberek ünnepeihez, hétköznapjaihoz egyaránt. Egy áldott emlékű pap bácsit említ, +Szilágyi Istvánt, aki különös vonzást gyakorolt a gyermekekre. Akkoriban még nem volt „szabad” a csíksomlyói búcsú, emlékezik, ám egyénileg sokan eljöttek autóbusszal, lovasszekérrel a kegytemplomba. Csak a templomon kívüli

ünneplés volt tiltott, ezért a körmeneteket a templomkertben tartották meg, de a Nyeregbe, a keresztútra egyénileg ki lehetett menni. A szekuritáte ilyenkor erősen összpontosította figyelmét Csíksomlyóra, s a búcsú napján rendezték meg elterelés céljából a sörfesztiválokat, a különböző sportrendezvényeket. Ebből fivéreivel gyermekként vajmi keveset vettek észre, mondja, kis mennyországnak élték meg a somlyói búcsút. Legbensőségesebb élményei már ekkor is a liturgiához kötődtek. A népi vallásosság hagyományos eseményeihez, a húsvéti Szent Sír-őrzéshez, a passiójátékokhoz, az eledelszenteléshez, határkerüléshez, búzaszenteléshez, a betlehemezéshez, mellyel maga is pajtásaival együtt járta a falut.

Az általános iskola elvégzése után a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumba felvételizett, majd egy merész fordulattal – az Úr érintésére – papnak jelentkezett a gyulafehérvári kisszemináriumba. Mivel a felszentelendő növendékek 1992-ben mind székelyföldiek voltak, az ünnepélyes szertartásra Csíksomlyón került sor Bálint Lajos érsek vezetésével. Péterpáter jelmondata elkötelezettségét, hithűségét, küldetési mottóját világítja meg: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat” (Oz. 2, 21-22.).

Első segédlelkészi állomáshelye Sepsiszentgyörgy volt, itt megismerkedhetett a cigánypasztorációval az őrkői negyedben a Teréz Anya Nővérei által újonnan megalakult otthonban. Majd útja Csíkszeredába vezetett, ahol belevetette magát az ifjúsági munkába, százötven fős elsőáldozós gyermekcsoportok felkészítését végezte, iskolai és plébániai hittanórákat tartott, gitáros ifjúsági szentmiséket celebrált. Ezután Gyergyóremete következett, ahonnan fél év után megkapta első plébánosi kinevezését Erdőszentgyörgyre. Szolgálata itt komoly kihívások elé állította: az alapvetően protestáns vidéken, a szórványban lakó katolikusokat kellett közösségbe gyűjtenie. Közöttük azokat

a híveket, akik az „ipari célból” lélektelenül elárasztott Bözödújfaluban laktak korábban, s akiknek nemcsak szülőföldje, de temploma is a víz martaléka lett.

„Magammal is birkóznom kellett, hogy annyira legyek katolikus, hogy közben nyitott legyek a más felekezetek (reformátusok, unitáriusok, ortodoxok, szabadegyházak) felé is – vallja az atya. Tanulságos évek voltak.”

Legfőbb céljának a bözödújfalusiak tragédiájának orvoslását tekintette: új templom építését az éledő közösség összefogására, hitükben való megerősítésére. Állami kártérítések kiharcolásával 1998-ban megindulhatott az építkezés, s 2004 őszén fölszentelhették a templomot. Az építkezésben saját álma is megvalósult – vallja –, az épület akusztikája, a belső tér tervezésében. A  templomszentelésre sikerült befejezni a somlyói Mária-szoborral egyidős Bözödújfalusi Madonna ember nagyságú szobrának restaurálását is, s az új templomban a főoltáron méltóképpen elhelyezni. Rendkívüli kegyelemnek tekinthető, fűzi hozzá, hogy a templomépítés során kapta meg hivatását a közösségből egy fiatalember, aki ma már felszentelt papként szolgál.

Ezen időszakban kapta a felkérést, hogy legyen külső munkatársa a marosvásárhelyi területi rádió ökumenikus rovata magyar adásának. Hatperces, rendszeresen jelentkező elmélkedései azután leírva idővel könyvekké váltak. 2006-tól Marosvásárhelyre kapott dispozíciót a Szent Imre plébániára. A nagyváros ismét új kihívás volt, hiszen ott az emberek mentalitása más, másfajta lelkigondozást igényel. A cél az, hogy kialakuljon a hívekben idővel az otthonérzés, mikor belépnek a templomba. Ezt elsősorban a liturgián, az életeseményekhez kötődő egyházi segítségen keresztül lehet építeni, mondja.

Filiája nincs a plébániának, mondja, de mosolyogva hozzáteszi: talán annak tekinthető az ő rádiós szolgálata. A rádió mikrofonja meghosszabbított szószék, ezért vallja: „Ha a Jóisten ilyen lehetőséget adott, akkor élni kell vele,

s visszaforgatni az Egyház javára, az Isten dicsőségére a hangunkkal, a pennánkkal, a gondolatainkkal!”

Toldi Éva

http://www.peterpater.com/content/hu/Oneletrajz

Forrás: Keresztény Élet