HÍREK

Tapasztalatlanságunk folytán nem tudtuk mennyi és milyen életkorú gyerekekre számíthatunk, így kezdetben azon izgultunk, vajon lesznek-e jelentkezők, később pedig azon, hogy túl sokan lesznek. Végül huszonegy 5-14 éves korú gyereket láttunk vendégül öt napon keresztül.

Mivel fő bázisunk az egyházközségünk közösségeit befogadó  Szent Erzsébet Ház volt, arra gondoltunk, táborunk tematikáját úgy építjük fel, hogy kis táborozóink szívünknek kedves  szentünk  középkori udvartartásába képzelhessék magukat. Ennek megfelelően válogattunk játékokat és kézműves tevékenységeket is, melynek köszönhetően lovagjaink teljes „páncélzatban”, karddal, paripával, udvarhölgyeink pedig fátyolban, felékszerezve játszhatták végig a hetet, nagy-nagy beleéléssel.

Mindeközben játszva ismerkedtek a középkor világával, drámajátékokkal feldolgoztuk Szent Erzsébet életének nemes tetteit és próbáltunk minél többet átadni hitünkből, a keresztény élet alapvető szellemiségéből.  Valamennyi játékunk köré kitaláltunk egy kerettörténetet;  így indultak a templomkertben szétgurult kincsek keresésére, nemes bajvívásként küzdöttek az akadályversenyen, vagy vettek részt a királyi lakomán. Nagy élményt jelentett minden gyereknek a Jászberényi Állatkertben töltött napunk, ahol egy remek faváras játszótéren is folytathatták képzeletbeli kalandjaikat.

Nem minden gyermek templomba járó, így nekik különösen érdekes volt felfedezni a templom belsejét pincétől a padlásig. A legbátrabbak az ódon hangulatú csigalépcsőn és létrákon egészen a harangokig felmerészkedtek.

Számunkra megható és megerősítő élmény volt a pénteki  szentmisénk, melyet káplánunk, Balázs András atya mutatott be és a hetet lezáró esti bográcsozásunk, melyre meghívtuk a szülőket is, ahol a gyerekek rögtönzött kis műsorral és az általuk készített papírrózsákkal kedveskedtek nekik.

Az együtt töltött hét nekünk is sokat adott.  Csoportunk  kiállta a próbát, számíthattunk egymásra, mindenki igyekezett munkájának, állapotbeli kötelezettségeinek megfelelően részt vállalni a teendőkben. A legnagyobb öröm pedig számunkra az, hogy sok „külsős” is segített, a tágabb közösség is formálódott. Jöttek segíteni a kézműveskedésben, kaptunk süteményeket, fagylaltot, gyümölcsöket. Az önkormányzat buszt biztosított a kirándulásunkhoz, a sofőr pedig egy szabadnapját ajánlotta fel erre a célra. Egyik ministránsunk „lantosként” segített dalokat tanulni és adta a zenei szolgálatot a szentmisén, bátorította a kicsiket az oltár körüli szolgálatra, akik közül ketten nagy buzgalommal kezdtek hozzá és járnak azóta is ministrálni.

Köszönjük az Egyházmegyei Karitász és Egyházközségünk anyagi támogatását valamint a sok biztatást és imát, mely minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy egy csodálatos, Isten áldotta hetet élhettünk meg a gyerekekkel együtt!

Szeretettel:  Povázsonné Zséli Zsuzsanna, csoportvezető