HÍREK

Az áhítat létrehozóit, szereplőit midig a "jót tenni jó" szándéka indítja cselekvésre. A jótettek nyomán pedig mindig van remény arra, hogy sokak lelkében megszületik a válasz: "Jónak lenni jó!"

Az ünnepvárás hangulatáért felelsek ilyenkor azt szokták kérni a hallgatóságtól: tárjátok ki a szíveteket! Idén ez talán a szokottnál is könnyebben ment mindenkinek..

Úgy indult minden, mint a kereszténység kezdetén: szájról szájra terjedt a jó hír, az Örömhír. Van valaki, nem túl messze innen, a Mátra alján, egy kedves fiatal katolikus pap, aki úgy tud Isten szeretetéről beszélni, ahogy kevesen. Nálánál hitelesebben talán senki sem képes szóni Javítóintézetbe került fiatalokoz. Hozza el hát ő idén a Karácsony üzenetét Aszódra.

Így kerülhetett sor 2014. december 9-én délután az ünnepi alkalomra.

Az áhítat első felében egy különleges ajándékkét a Misztrál együttes egyik tagja - Mika - teremtett a maga módján ünnepi hangulatot. Érdekes összeállítású műsorával a férfi lélekhez igyekezett közelkerülni: Istenkereső énekekkel, versekkel, katonadalokkal, betyárnótával, históriás- és varázsénekekkel, kántálással. A növendékek soha nem látott hangszerekkel ismerkedhettek meg: kecskedudával, török lanttal, tilinkóval... Amikor Mika előkapott egy dorombot, hogy azt is bemutassa - egy fiú jelentkezett a nézők sorából, hogy ő ismeri ezt a hangszert és játszani is tud rajta. Feledhetetlen percek következtek: egy hivatásos muzsikus és egy javítóintézeti növendék percek alatt összehangolódott. Rögtönzött, de valódi örömzenei produkciót mutatott be a hálás közönségnek. A kápolna falai között ritkán hallani ilyen "illedelmesen hangos" tetszésnyilvánítást.

És innen hogyan tovább? Az áhítan hangulati átváltásáért izgulóknak kár volt aggódniuk...  Csaba atya elővette a gitárját és olyan szívhez szóló kis dalt kezdett el rajta játszani, ami mindenkinek könnyeket csalt a szemébe. Döbbenetes volt, ahogy a fiúk szinte azonnal vele énekelték a refrént: "Várj! Ne hagyj egyedül! Nyújtsd ki a kezed és segíts, Istenem!"

"Nincs erősebb, mint a férfi könnye - erősebb, mint az ökölbe szorított keze" - szól az idézet és mi az áhítat második részében ezt tapasztalhattuk meg.

Csaba atya arról a fájdalomról mesélt, ami végigkísért a gyermekkorát. Cigány származása miatt sok bántásban volt része. Ennek ellenére a másokon való segítést választotta hivatásául, mert megértette hogy Jézus vele szenvedte el a megaláztatásokat. A növendékek és nevelőik megrendülten hallgatták Csaba atya példaadó, bátorító történeteit. Ebben a házban mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy Isten szemével nézzenek ránk...

A növendékre, akit szintén számtalanszor megaláztak; akit bűntudat gyötör; akinek ez lesz már a harmadik karácsonya, amit zárt intézetben tölt; akit évek óta nem keres senki népes családjából; akinek megint idegenek fognak karácsonyi vacsorát főzni.

A nevelőre, akit ugyanígy bántottak gyerkkorában; aki gyakran álmodik egy növendékével, akin nem tudott segíteni; aki most azon szorong, hogy vajon sikerül-e elintéznie, hogy a növendékét másfél év után legalább karácsonyra fogadja a gyámja.

A Javítóban Isten újra csatát nyert Csaba atya jóvoltából. Megéreztük a szeretetét, amit egy hiteles ember közvetített a számunkra, ki vállalta, hogy eljön közénk.

Áldást kaptunk és életre szóló személyes tanítást arról, hogy értékes vagyok, hogy Isten szeret és hogy , örömömet és jókedvemet senki nem veheti el tőlem.

Köszönjük a Karácsony, a szeretet csodáját, amit átélhettünk 2014. december 9-én az idén 130 éves Aszódi Javítóintézetben: A Váci Egyházmegyei Karitásznak, az Aszódi Karitászcsoportnak, a Javítóintézet vezetőségének, Mikának és Csaba atyának ... és Annak, aki mindezt akarta, hogy így legyen: a mi Jó Istenünknek.

Aszód, 2014. december 15.

Szarka Attila Lakos Mária Lujza